It's Hazza's Day!

Halika! 

Nem, nem résszel, hanem inkább rendhagyó, ma van Hazza szülinapja, alkalomból jelentkezem. Szóval, Boldog 19-ket ennek az idiótának, aki most azt hiszi magáról, hogy öreg. :D 

I'm so sorry babies...

Sziasztok!

Khm.. Nos, nehéz szívvel, de muszáj közölnöm Veletek valamit. Itthon kissé katasztrofális helyzet uralkodik, ami engem is érint. Net, - és gépkorlátozás lépett életbe hétfőn. Nos, igaz, hogy bele fogok halni, de ez most nem fontos. A lényeg az, hogy egy óra alatt, egy komplett, érdekes, izgalmas részt, nem (!!) tudok megírni. Szóval, kérlek, legyetek türelmesek, igyekszem holnap, vagy holnapután írni. Ha mégsem sikerült, jelentkezem! Valahogy. Akárhogy  Tök mindegy hogy hogy, csak valahogy. Sajnálom, és remélem ,ettől még nem fordultok el tőlem. Az oldalt pedig több mint 1000-en tekintették meg eddig, ami miatt köszönettel tartozom mindenkinek. Szóval... Hamarosan jelentkezem, ha minden össze jön, fejezettel! :) 

Ölel mindenkit, Darcy

Five ~ So we can all it over... again? | Rachel

Hali!

Nos, először is. Szeretném megköszönni a 3 kommentet az előző részre Barbarának, dreamer-nek, és Hajni-nak. Köszi szépen lányok! :)  Más, immáron 4 rendszeres olvasója van a blognak, aminek hihetetlenül örülök, és ezért is köszönet jár, szóval; Köszönöm! :) 

A részre térek rá. Igazándiból az egész egy levélről fog szólni. Ez egy olyan  semmilyen rész lesz, ha valakit nem érdekel az, hogy mit érez, mit tett, és hogy mit akar most Ed, akkor az valószínűleg csak a második felét fogja elolvasni. De akit érdekel, attól várom a véleményét, és a kis pipáknak is örülök, akkor is, ha csak átfutottad! :) 

Valamint  szerintetek mi várja ott Nate-et? Kérem az ötleteket! :) 

Jó olvasást! 

Ölel mindenkit; Darcy

•

(Ajánlott zene)

- A francba, a francba, a francba! - mondogattam a tükörképemnek a fürdőszobámban állva. Tiszta hülye vagyok! Hogy lehettem annyira bolond, hogy elengedtem őt?! Hogy tudtam a fejéhez vágni azokat a dolgokat, amiket mondtam?! Mégis miért tettem ezt? Miért?Összeszorított fogakkal néztem a  tükörképemre, és egy át-nem-gondolt ötlettől vezérelve ököllel beleütöttem a tükörbe, ami apró darabkára tört, a kezemből pedig piros vércseppek hullottak a földre. De nem érdekelt. Nem fájt ez annyira, mint a tudat, hogy talán soha többé nem fog engem úgy szeretni mint anno'. Elcsesztem. Egy hülye barom vagyok. Sóhajtva nyúltam kötszer után, és bekötöztem vele a pórul járt kezem. Lementem a nappaliba, fogtam egy tollat és egy papírt, leültem az asztalhoz, és írni kezdtem. Csak írtam, írtam és írtam. Minden érzésemet leírtam abba az aprócska ki levélbe. Újra akarom kezdeni. Szeretlek. Nem bírom tovább nélküled. Ez csak néhány gondolat az ezer közül, amik jelenleg is boldogítanak engem. Teljesen elegem lett... saját magamból. Úgy éreztem, mintha egy tizenéves fiú lennék, aki élete első csókja előtt áll. De még akkor sem remegtem ennyire! 

- Kedves Brooklyn! Apám, ez a megszólítás már most sok nekem... Igazából, annyit szeretnék neked mondani  hogy... Nem tudom! Amikor ma megláttalak, úgy éreztem fenekestül felfordul velem a világ. Ha nem ültem volna, biztos, hogy úgy esek össze, mintha csak halálos beteg lennék. Amikor köszöntél nekem, ugyan olyan kedvességgel, mint a többieknek... az felbecsülhetetlen volt. Számomra. Az a puszi, és ölelés, többet ért nekem, mint bármi más a világon. És tessék ,megint csak ott tartunk, hogy levelet írok neked. Hányszor tettem már meg ezt? Rengetegszer. Az alsó fiókom a szobámban, csak  neked címzett, el nem küldött levelekkel van tele. Magamat sem értem. Lena szerint olyan jó lett volna,. ha elküldöm. És én is így gondoltam. De valami megakadályozott ebben. A félelem.. Féltem  hogy nem vagy rám kíváncsi, és el sem olvasod, de most.. Most már hiszem, hogy el fogod olvasni... - olvastam fel az első pár sort hangosan is. Totál hülyén érzem magamat. Mintha egy középkori filmből léptem volna elő, komolyan...

•

- Szia Rach! - köszöntöttem egy szájra puszival - terveim szerint - jövendőbeli barátnőmet. 

- Szia Nate. - köszönt ő is, majd kézen fogva bementünk a lakásába. A levegőben finom illatok terjengtek, és látszott, hogy egy huszonéves lakja. Igazából nekem kissé... túl sok volt, de ízlések és pofonok. 

- Szép a lakásod. Mármint, amit eddig láttam belőle, az szép. - nevettem el magam mondatom végére érve. Leültem a konyhában található székre, és Rachel-t figyeltem. Egészen addig, amíg a gondolataim el nem terelődtek a megfelelő vágányról. Vajon mit csinál Ő most? És vajon, tényleg örült annak, hogy ma este randim lesz? Valóban örült, vagy az csak egy hamis mosoly volt az arcán? Én azt akarom, hogy így legyen. Nem akarom, hogy örüljön annak ,hogy randizom! Mert ma neki kéne itt lennie velem. Nem szeretem Rachel-t. De máshogy nem tudom elfelejteni Lena-t. Ha várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, akkor soha, nem felejtem és őt. Ő pedig minden bizonnyal úgy tekint rám, mint a bátyjára. Sehogy máshogy. És ez fáj. Nagyon, nagyon fáj. 

- Hé! Itt vagy? - karolta át a nyakamat mindkét kezével Rachel, miközben huncutul mosolygott. Elmosolyodtam.

- Bocs. Kissé, elkalandoztam... - nevettem el magam frusztráltan. Már közel sem volt olyan jó a közelsége, mint pár hete. Sőt! Zavart a közelsége.  Levettem magamról mindkét kezét, felálltam, és átöleltem. Nem játszhatok tovább. El kell mondanom neki az igazat. Nagyszerű lány, ennyit megérdemel. 

- Figyelj, Rach... Valamit el kell mondanom. Én... én szerelmes vagyok egy lányba, de az a lány... 

- Nem én vagyok. Tudom. Látom rajtad. Azt is láttam hogy hogyan beszélsz Lena-ról. Észrevettem, nem vagyok vak. - tekintetéből melegség, és együtt érzés áradt. Ezt a reakciót nem vártam. - Figyelj  mondd el neki! Mi rossz történhet? És ha kikosaraz? Legalább megtudod, hogy megéri-e ez az egész, vagy jobb, ha hagyd az egészet a fenébe, és keresel valaki mást, aki segít elfelejteni őt. Beszélj vele, és hidd el, minden sokkal jobb lesz. Menj, és mondd el neki, hogy mit érzel Nathan! - tuszkolt ki az ajtón  amiért hihetetlenül hálás voltam neki. Igaza van. 

- Köszönöm Rach! Köszönöm! - öleltem át  majd sietve szálltam be az autómba, és egyenesen Lena-hoz hajtottam. Ott viszont, nem várt dolog várt rám. 

Four • Fall in love ...

Sziasztok!

Elhiszitek ha azt mondom, hogy a fejem van legalább 10 kiló, folyamatosan vizet vedelek, mert különben kiszáradok, a szemeim üvegesek, és náthás is vagyok? Remélem igen, mert így van. De a rész itt van, hála annak, hogy már napokkal ez előtt megírtam. A kommenteket várom, de egy kis pipával is megelégszem. Csak valami visszajelzést szeretnék kapni, semmi több. Na, mindegy. Nem nyafogok. Valamint, nem akarom a történethez írni, így itt közlöm, hogy ezt E/3-ban írtam meg. Most már csak egy valami van hátra...

Jó olvasást!

Darcy, xx

•

A 2 lány teljesen lefáradva vetette magát a kanapéra. Ténynek tűnt számokra, hogy többet az életben nem hallgatnak az 5 idiótára pasira, akik még mindig azon fáradoznak oda kint, hogy melyikük vezessen. Mert amelyikük vezet, az ér haza utoljára. Ezt pedig egyikük sem szerette volna bevállalni. Általában, a most sietősen távozó Nate szokta bevállalni ezt a "terhet". De ő lelépett. Lena-nak ismét eszébe jutott a randi, Rachel, és hogy milyen boldogan viharzott el a fiú. Miért érezte mégis úgy, hogy ő egyáltalán nem örül neki? Nem tudta megfejteni a benne kavargó érzéseket. Nem értette, hogy miért bánta az átlagosnál is jobban a fiú távozását. Nem sikerült rá jönnie, hogy miért utálja máris a lányt, akivel barátja randizni készül. Úgy érezte, ez az érzés fojtogatja belülről. Erőt véve magán mosolyogva mellette ülő, rég nem látott barátnőjére nézett. Arra a lányra, aki össze szedte őt annak idején az általánosban. Aki védelmébe vette őt, és segítette neki - Nate-ék mellett -  túlélni azt a borzalmasan hosszúnak tűnő 8 évet. Akivel együtt kezdték a gimit. Akiről bár soha nem mesélt senkinek, tudta, legbelül nagyon is jól tudta, hogy ez az úgy nevezett 'örök barátság' közte, és Brooklyn között is kialakult. Talán ezért is volt annyira dühös Edward-a, amikor történt az ominózus eset. 

- Min gondolkodsz? - törte meg a rájuk telepedő csendet Brooklyn csilingelő hangja. A Lena mosolyra húzta a száját, oldalára fordult, és egyenesen barátnője szemébe nézett. 

- Inkább kin. Nate-en. - ismerte be félénken, mire barátnőjétől csak egy értetlen pillantást kapott. - Én sem értem igazán. Egyszerűen csak... ha arra gondolok, hogy ő most valahol egy csajjal enyeleg, egyszerűen felfordul a gyomrom, és legszívesebben sírni kezdenék... - Lena lehajtotta a fejét, mintha csak valami rosszat tenne ezzel. De ő valóban így érzett. A sírás kerülgette minden egyes alkalommal  amikor a srácok Nate randiját hozták szóba oda kint, a hóesésben állva. Hiányzott neki Nate. Az a törődés, amivel ő körülveszi. Hogy amikor együtt vannak, a fiú erős karja mindig védelmezően öleli át. Hiányzott neki az érzés, hogy biztonságban van, bármi is történjék, mert ő ott van, és megvédi. Ezt nem érezte most. Nem érezhette, hisz Nate ezt mással éreztette abban a pillanatban. A gondolatra, hogy mást ölel, Lena szeme könnybe lábadt. Lehunyta szemeit, és megpróbált megnyugodni. Mikor ismét kinyitotta, barátnője karjai között volt. Valaki olyanéban  aki mellett biztonságban érzi magát, akiben megbízik. De ő még sem Nate volt. Lena-nak pedig csak és kizárólag Nate-re volt abban a pillanatban szüksége. Arra, hogy vele legyen, és ne mással. De ezt mégsem kérhette a fiútól. Semmi joga nem lett volna hozzá. 

- Mióta érzel te így Nate iránt? - kérdezte suttogva Brooklyn, mintha csak attól tartana, hogy esetleg, netalántán valaki meghallja kérdését. Apró sóhaj hagyta el Lena száját. Ha tudná Brook mióta... Mióta érez úgy, hogy éjt nappalt alá téve Nate mellett akar lenni... Még ő maga sem hiszi el, hogy így érez. Ez több, mint szimpla barátság. És több, mint testvéri szeretet. Sokkal több. De sajnos csak Lena szemszögét nézve több ez. 

- Azt hiszem, hogy szeretem őt Brook... de nem úgy, ahogy kell. nem úgy szeretem őt, ahogy például Nick-et. Úgy szeretem Nate-et, mint ahogy Ed szeret Téged... - Lena-nak elege lett a titkolózásból. Végleg. Úgy döntött, hogy elmondja Brooklyn-nak az igazat Ed-del, az érzéseivel kapcsolatban. Hogy elmondja neki, a fiú mennyit szenvedett annak idején. Hogy hányszor kellett megállítani  hogy ne szálljon fel egy repülőre sem, ami oda megy, ahol a szerelme van. Megállíttathatatlannak tűnt. 

- Éjt nappalt alá téve keresett téged telefonon. De apád nem volt hajlandó adni téged. Még nekem se. Ed teljesen összeroppant. Úgy érezte, hogy valójában Te vagy az, aki nem akarsz beszélni vele. Pedig azt mondtad neki a reptéren, hogy megérted. Megérted, mit miért mondott. Úgy érezte, becsaptad. A fejébe vette, hogy csak játszottál vele egész idő alatt. Láttam sírni őt Brook, érted? Edward Mick Martin az orrom előtt fakadt sírva. Olyan törékenynek látszott, mint egy kislány. De sajnos ez nem vezetett semmi jóhoz. Azóta úgy tekint a lányokra, mint ha játékszerek lennének, és nem tartja többre őket egy éjszakás kalandra valóknál. Semmi többre nem kell neki egy lány sem, mint szexre. Ne érts félre. Nem hibáztatlak Téged ezért. csak azt akartam, hogy végre megtudd az igazat. Az igazat arról, hogy hogyan is érez, és érzett Ed. Mert Ő még a mai napig szeret téged. - Lena vallomása után félve nézett barátnőjére. Brooklyn arcán fájdalom tükröződött. Átélte azt az időt, és napot, újra, meg újra. Úgy érezte, d miatta lett egy szívtelennek tűnő alak. Úgy érezte, miatta nem képes többé jól bánni a nőkkel. Könnyes szemmel ült a két lány egymással szemben. Nem tudtak mit mondani egymásnak. Életükben először. Ott voltak egymásnak, ölelték, és vigasztaltak egymást, de közben mindketten a szeretett fiúról álmodoztak. Arról, hogy vajon hol van most, és mit csinál. Mert mind a ketten beismerték önmaguknak  Lena szerelmes Nathan-be. Ahogyan Brooklyn is ugyan úgy érez Edward mint ahogyan annak idején. És bár mind a ketten tudják, hogy ez az érzés nehéz, egymásban bíznak annyira, hogy megosszák ezt a titkot. 

- Én... szeretem Ed-et, Lena. Ugyan úgy, mint régen. Semmi sem változott... - Brooklyn hangja mondata elején, és végén is elcsuklott. Tudta, hogy már nem kell hozzá sok, és sírni kezd. Könnyei patakokban folytak le az arcán. Azon az arcon, amin pár perce, még hatalmas mosoly terült el. 

- Szerelmes vagyok Nathan-be... - suttogta elhaló hangon Lena.

Award • Thank you; alice.~ !

Szabályok: 

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küld tovább 11 embernek! 

Köszönöm szépen a díjat alice.~ -nek! 

1. Írj magadról 11 dolgot!

1. Szám szerint ez a 10. blogom, bár még csak a 2. teljes mértékben saját gondolatokra alapuló.
2. Eddig neon.hu-n voltam megtalálható. /Más néven!/
3. A mai napig olvasom az ottani blogokat. 
4. Szeretnék egyszer kiköltözni a Brit fővárosba. /Nem csak a 1D miatt./
5. Szerep játékozom. 
6. 3 hónapig Louis volt a kedvencem, majd Őt leváltotta Harry. /De persze, mindannyiukat imádom./
7. Néha rám tör a "fan görcs" de amúgy nem verem nagy dobra, hogy Directioner vagyok. 
8. 14 éve élek ezen a bolygón. /Az előtt a Mars-on laktam. Na, jó, igazából nem.../
9. 2-es lettem idén félévkor kémiából. 
10. Ki nem állhatom Taylor Swift-et.

2. Válaszolj 11 kérdésre!

1. Ezen a blogon az első, de amúgy ha nem csak ezt vesszük bele, akkor szám szerint a 10. 
2. Mint említettem, fogalmam sincs erről. 
3. Fél éve kezdtem. 
4. Hmmm.... Külön kedvenc nincs. Nagyon sok filmet szeretek, és gyakran van, hogy jobban leköt egy régi, kosztümös film, mint ezek az újfajta James Bond filmek. 
5. Nem. teljes mértékben saját ötlet volt. 
6. A németet tanulom, 7 és fél éve, de beszélni? Nem.Írásban megy, de hogy szemtől szemben megszólaljak  Előbb lövöm főbe magam. Valamint, az angolt tanulgatom. Igaz, hogy azt egy fél éves internetes kurzus keretein belül, de a lényeg, hogy csinálom. Nem? 
7. Rihanna, Diamonds c. számát.
8. Igen. A következő blogom alapsztorija már készen is van, Prológussal együtt. De az csak pár hét múlva lesz publikus. 
9. Hű. Igazából, ha jó az író, és izgalmas a sztori, akkor felőlem a fantasy-től a való életig minden jöhet.
10. I would. 
11. Imádom FantasyGirl írásait, szóval én Őt emelném ki.

3. Írj 11 kérdést! 

1. Van kedvenc énekesnőd/énekesed?
2. Mit gondolsz a tehetségkutató versenyekről? 
3. Van kedvenc a One Direction-ből?
4. Jelenleg hány történetet írsz? 
5. Miért kezdtél el írni? 
6. Szeretnél ezzel a dologgal /az írással/ később komolyabban is foglalkozni? 
7. Van házi állatod? /Ha nincs, szeretnél? Ha van, hogy hívják?/
8. Hány éves vagy? 
9. Van kedvenc számod? 
10. Mi a legnagyobb álmod? 
11. Milyen filmek kötnek le leginkább? 

4. Küldd tovább 11 embernek! 

1. Barbara Roberts
2. Maya D.
3. Miss.Candyfloss 
4. Hajni F.
5. Barbi1D♥
6. agirlintheworld
7. Crazie
8. bellalili
9. FantasyGirl

Ennyi. Ha megpróbálnék még 2 írót hozzá adni, akkor biztosak lehetnétek abban, hogy nem szívből jött. Valamint, szeretném még egyszer megköszönni a blog első díját! 

Thank you!

Darcy, xx

Edward and Brooklyn

Halihó!
Nos, mivel Ed szemszöge kész, és idő-ugrás lesz érvényben a következő fejezetben, csak 1-2 óra ezért gondoltam, megosztom ezt veletek, hogy tudjátok, pontosan mi is történt Brooklyn, és Ed mostani találkozásakor. Ne számítsatok nagy durranásra, de tuti, hogy szidtam volna magam egy ideig, ha ezt most nem teszem közzé. Itt árválkodott volna... Szóval...
Jó olvasást! 

Darcy, xx

•

- Brooklyn! - az összes srác felugrott mellőlem, és mindannyian megölelgették a lányt, akinek hatalmas mosoly terült el az arcán. Az a mosoly, amit egyszer én okoztam neki, akár a puszta jelenlétemmel is képes voltam mosolyt csalni az arcára. Igen, így volt. A mai napig emlékszek rá. Mindig Lena-t, és Nate-et szívattuk, miszerint úgy is össze jönnek egyszer. Félre értés ne essék. Hiszek a fiú-lány barátságban, bár néha úgy érzem nem is létezik igazán. Mármint az, mai köztem és Lena közt van, igaz barátság. Vagy inkább úgy mondanám, hogy szinte már testvéri szeretet. Mindig is szerettem volna egy kishúgot, de sajnos az élet nekem nem adott. Legalábbis  nem vér szerintit. Mert Lena-val olyanok vagyunk mint a testvérek. Ráadásul láttam, hogy nézett rá a múltkor Nate. Oké, pasiból vagyunk mind a ketten, és én vagyok a legperverzebbnek nyilvánítva  mégis Nate bámulta Lena-t. 

- Jó újra látni titeket srácok. El is elejtettem, hogy ti mindig együtt vagytok. - mondata végére Brook elnevette magát, Tény és való, hogy valóban sokat lógunk itt. Na jó, a nap nagy részét tényleg Lena nyakán töltjük. De azt monda, Őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, örül is nekünk. Szóval nincs itt gond. Erőt vettem magamon, feltápászkodtam, és mindenki meglepetésére megálltam közvetlenül Brooklyn előtt, aki amikor felnézett rám elmosolyodott. - Téged is jó újra látni, bármi is történt régen. - szólalt meg mosolyogva, és egy puszit nyomott az arcomra, majd várakozón tekintett a szemembe. Viszont még én magam sem értettem, hogy mi van. Azt mondta, hogy gyűlöl, és most pedig... Megőrjít! 

- Ö... én is örülök, hogy látlak. - zártam a le a témát, és visszavándoroltam a helyemre, kissé sokkos állapotban. Komolyan nem értem ezt a nőt...

Special • Happy Birthday Zayn!

Sziasztok!

Nem, ez még nem rész, de persze, az is lesz ma. De előtte...

A mai egy különleges nap. Ma van Zayn szülinapja. Remélem senkinek nem mondok újat...

Szóval csak annyi, hogy ez úton is Boldog Szülinapot akartam kívánni neki.

•